GÉMES ESZTER

Kulturális és tudományos szerepe

 1948 körül kezdett írni, miután elolvasta Móricz Zsigmond Rózsa Sándor című könyvét. Megírta a történet általa ismert verzióját hiszen a Veszelka család tagjaként sok történetet hallott az ott bujkáló Veszelka Imréről és János bácsiról. Bálint Sándor Rózsa Sándorról írt könyvének borítóját látva írt a szerzőnek, hogy nem hű az ábrázolás köszönő választ kapott. 1966-ban adta a televízió a Rózsa Sándorról szóló filmet ez elindította az emberek között a szóbeszédet a betyárvilágról, mert addig nem nagyon beszéltek ezekről. Könyve addigra már készen állt. Bálint Sándor néprajzkutató tudomást szerezett az írásról, és kérésére beadta a múzeum szokásos évi pályázatára, ahol díjazott lett. Dr. Juhász Antal néprajzkutató további írásra biztatta. A következő években több spirálfüzetet írt tele, és műveit elküldte a múzeum éves pályázataira: A rög gyermeke, Ölelkezés a röggel, Mindent sorjában, Hogyan, miként? A tejtermék feldolgozása régen, Balástya bővülése, épülése, Életem. Megnyerte a Csongrád Megyei Hírlap Az élet szépségéről pályázatát. A Magyar Pedagógiai Társaság Családi nevelés múltban és jelenben című pályázatát szintén megnyerte. Szerepelt a televízióban és a Kossuth Rádióban, valamint országos lapokba írt cikkeket. 1971-ben a Történetek Rúzsa Sándorról című írásának részletei megjelentek a Tiszatáj folyóiratban. Horváth Dezső újságíró 1972-ben készített riportot Gémes Eszterrel, ami a Délmagyarország megyei napilapban jelent meg, és az ő segítségével 1978-ban folytatásokban közölte a Délmagyarország a Mindig magam című önéletrajzi írását, majd 1981-ben a Történetek Rúzsa Sándorról című írását. Mindkét írása könyv alakban is megjelent, a Mindig magam első kiadása 1979-ben, a második a születésének 100. évfordulóján, a Történetek Rúzsa Sándorról 1981-ben.

Rövid életút

Apai ágról ősei az 1770-es években a Felvidékről érkeztek a balástyai szállásterületre (Szeged-Felsőközpont) hantházakat, később vert falú épületeket építettek, ők készítették az első gémeskutakat innen kapták nevüket is (Gémes), anyai ősei Szegedről települtek ki az Őszeszéki-tó mellett kimért földjeikre. Szülei 1896-ban házasodtak össze a két család tanyája 1 km-re állt egymástól. Édesapja írástudó, vállalkozó szellemű, kísérletező kedvű szegényparaszt gazda szőlőt, gyümölcsöst telepített, oltott, metszett, minden tudását igyekezett továbbadni gyerekeinek is. Édesanyja analfabéta volt. Gémes Eszter 1901-ben érkezett a családba negyedik gyerekként (összesen 10 testvér született, 2 csecsemőkorban meghalt). 1908-ban kezdett iskolába járni (Balástya, Őrhalmi iskola) és élte a korabeli gyerekek dolgos életét. Az iskolában kitűnő tanuló volt, mégis 30 évig semmit nem írt, amikor 1948-ban hozzákezdett, gondolkodnia kellett a betűkön.

1913-ban befejezte a 6 elemit, s ezzel be kellett fejeznie tanulmányait, napszámba kellett járnia. Édesapja mellett minden munkát megtanult a szőlőmetszéstől, gyümölcsfaoltáson, jószágok ellátásán keresztül a nádazásig. Az első világháború idején már a legnehezebb munkákból is kivette a részét (részes aratás, cséplés, pálinkafőzés). Csengelén évekig boltos-kereskedő családnál cselédeskedett.

Érdekességek

A legény, akit szeretett, szegény volt, nem engedték hozzámenni. 1925-ben családi kényszer hatására férjhez ment Veszelka Andráshoz, egy módosabb gazda fiához. Férje alig dolgozott, ő maga minden munkát elvállalt, napszámba, részesaratásokra járt. Éjszakánként varrást vállalt, mégis alig-alig sikerült csak megteremtenie a betevő falatot.

1937-ben megözvegyült, majd újra férjhez ment. De részeges ura, Bozóki Pál mellett nehéz élete folytatódott, továbbra is minden munkát elvállalt, menhelyi gyerekeket nevelt. 1939-ben sok szenvedés után elváltak.