BITÓ JÓZSEFNÉ GERA ESZTER

Kulturális és tudományos szerepe

 Az írást folytatta 1975-ig. A balástyai művelődési házban 1975-ben alakult pávakör, ahová eljárt énekelni. Az igazgató, Kiss István biztatására kezdett nyilvánosságra kerülni írástudása. Ettől az időponttól verseket, rímbeszedett gondolatokat, majd 1985-től néprajzi dolgozatokat írt különböző pályázatokra. A Munkácsy Mihály Általános Művelődési Központ 2000-ben egy néprajzi szöveggyűjteményben jelentette meg műveit, mely a mai napig szolgálja a honismeret oktatását (Régi paraszti életünkre emlékezem). Bitó Józsefné Gera Eszter írásaiból Illin Klára újságíró Régi paraszti életünkre emlékezem címmel néprajzi szöveggyűjteményt állított össze:, amelynek lektora Juhász Antal néprajzkutató, a kötet bevezetőjében ezt írta:

„Szeged-Felsőtanya újabb krónikás, írogató parasztasszonyt ad a szegedi táj és az egész magyarság népismeretének. Bitó Józsefné Gera Eszter írásainak legfőbb értéke a maga élettapasztalatának és tanyai rokonsága, környezete kiváló érzékkel megfigyelt életrendjének hiteles megörökítése. A gyorsan változó világunkban felnövő fiatalok Gera Eszter írásaiból ismerhetik meg az elődeik dolgos, igen küzdelmes hétköznapjait, az ünnepek, jeles napok hagyomány megszabta rendjét azt a mentalitást, amely a szögedi föld és az egész táj parasztságát jellemezte.

Rövid életút

 Bitó Józsefné Gera Eszter 1922. február 19-én született egy ma Balástya területéhez tartozó tanyán, szegényparaszt család legkisebb gyermekeként. Elemi iskolai tanulmányait a győriszéki tanyai iskola osztatlan csoportjában végezte el kitűnő osztályzattal. Írogatni már első elemiben kezdett. 1944.január 23-án kötött házasságot Bitó Józseffel. Két fiúgyermekük született. Küzdelemmel, békés családi körben nevelték fel őket. Az általános iskolai tanulmányokat felnőttként a dolgozók esti iskolájában, 1964-ben végezte ugyanabban a győriszéki iskolában. Még ebben az évben szerzett tejgazdasági és állattenyésztési szakmunkás bizonyítványt. Képesítését nem használta, mindig háztartásban dolgozott. Az írást házasságkötése után továbbra is titokban folytatta 1975-ig. A balástyai művelődési házban 1975-ben alakult pávakör, ahová eljárt énekelni. Az igazgató, Kiss István biztatására kezdett nyilvánosságra kerülni írástudása. Ettől az időponttól verseket, rímbeszedett gondolatokat, majd 1985-től néprajzi dolgozatokat írt különböző pályázatokra.

Érdekességek

 Sorsának különleges ajándéka volt, hogy Bálint Sándor fiatal szegedi néprajzkutató a család rokonaként gyakran megfordult a Gera tanyán beszélgetni a régmúlt dolgokról. Később a rokoni kapcsolatok révén évekre segítségül szegődött Szegedre Bálint Sándorékhoz, ahol nagy hatással volt rá a tudós egyénisége és az a rengeteg könyv, ami ott körül vette. Beküldött munkáiért az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton 1987-ben a Búcsújárás V. díjat, 1988-ban Adatok a terhesség, szülés, gyermekágy témaköréhez II. díjat, 1989-ben a Szegényparasztok élete régen és ma II. díjat, A gyermekek munkára nevelése II. díjat, 1986-ban Mindennapi kenyerünk III. díjat, 1992-ben Régi, de ma is élő szögedi parasztok ízös beszéde, szólásmondásai VI. díjat, 1994-ben Régi paraszti életünkre emlékezem IV. díjat kapott. A Csongrád Megyei Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton 1985-ben a Családunk története III. díjat, 1990-ben a Rokoni kapcsolatok V. díjat nyert. Írásai jelentek meg 1995-ben a JEL című katolikus folyóiratban és 1996-ban az ARANYÁG katolikus gyermekújság két számában. Kilenc versét közölte 1999-ben az ŐSZI RÜGYFAKADÁS című Szépkorúak verses antológiája. 2002-ben, 80. születésnapján a Balástyáért Közalapítvány támogatásával megjelent verseskötete, a Járom az utamat mindig fájó szívvel. Több éven át tartó munka eredménye az a dalos gyűjtemény, amelyben az általa ismert 777 dal szövegét jegyezte le.