BäCK MANCI

Kulturális és tudományos szerepe

 1915-ben a szegedi Kölcsey utcai Patzauer-házban nyitott műtermet. A Szegedi Napló 1915. április 18-i száma a művészeti rovatban hosszú riportban mutatja be – a címe „Bäck Manci műterme”. A cikk külön kitért a műterem különlegesen finom ízlésű berendezésére, amit a művésznő Bécsből, egyedileg rendelt. A szegedi értelmiségi körökben Juhász Gyula révén lett ismert. Gergely Sándor szobrászművész műtermében ismerkedett meg Moholy-Nagy Lászlóval, akinek szívességből, képekért cserébe reprodukciókat fényképezett. A finomlelkű, érzékeny fényképésznőnek gyakran álltak modellt a szellemi élet oly nevezetes tagjai is, mint Erdei Ferenc, Mezey Mária, Zádor Anna vagy éppen Szent-Györgyi Albert. Az idők folyamán a Kárász utcában (a 8. és a 11. számú házban), illetve a Tisza Lajos krt. 42-ben is volt műterme. A szegedi múzeum birtokában van egy 1926-os sorozata, amelyet egy lebontásra ítélt városrészről, a Palánkról készített. Írásos nyoma van annak is, hogy a múzeumnak adományozott egy „Kézimunkázó nő” című Moholy-Nagy krétarajzot is. Idős korában panaszkodott róla, hogy a háború, költözések, megözvegyülés és egyéb viszontagságok közepette több Moholy-Nagy képe elveszett.

Rövid életút 

Bäck Manci, született Bäck Margit (Vágvecse, 1891. december 25. – Budapest, 1989. január 9.) kevéssé ismert magyar fotográfus, fotóművész, a magyar – és azon belül a szegedi – fotográfia egyik kiemelkedő alakja. Juhász Gyula révén értelmiségi körökben is ismert volt, számos hírességről készített portrét. Bäck Manci 1891-ben született a felvidéki Vágvecsén Bäck József fakereskedő és Singer Berta gyermekeként izraelita vallású családban. 1907-ben kitűnő eredménnyel fejezte be a szegedi felsőbb leányiskolát. Itt versmondó tehetségével tűnt ki: a Szeged és vidéke című újság a végzősökről írván mint „keresetlen egyszerűséggel és ezért igen finoman szavaló” leányt említi. 1910 és 1913 között külföldön, valószínűleg Bécsben végzett fotográfiai tanulmányokat, feltehetőleg Dora Kallmus műtermében is. 1921-ben kötött házasságot az öt évvel idősebb dr. Szekerke Lajos jogásszal, akitől 1924-ben egy leánya született, dr. Szekerke Mária. Ekkor még a Csekonics u. 11. szám alatt laktak, de később a Tisza Lajos krt. 56. szám alatt, a Reök-palota második emeletén lévő lakásuk ebédlőjében rendeztek be műtermet. A második világháború után 1950-ben államosították a műtermét, ezért minden fotográfusi tevékenységgel felhagyott. Az addigra megözvegyült asszony Budapestre költözött a lányához, és 1989-ben bekövetkezett haláláig ott is élt. Életének utolsó tíz évét ágyhoz kötött, magatehetetlen betegen töltötte.

Érdekességek

Korai képeire a bécsi iskola hatásai a jellemzők. Szerette az úgy nevezett nemes eljárásokat. Fényképei festőiek, finom árnyalatokban gazdagok, a háttereket a kép széle felé elmosta. Beállításai a szecessziót idézik, érzékenységről, lelki gazdagságról tesznek tanúbizonyságot. Kiemelkedőek a jellegzetesen finom, festői portré- és aktfotói, de mozdulattanulmányai, vedutái is komoly művészi értéket képviselnek.